Ez az egyik kedvenc feladványom. Mégpedig azért, mert rámutat egy nagyon fontos dologra. Arra, hogy az ember hajlamos beragadni bizonyos keretek közé, ami megakadályozza, hogy tovább lépjen. Ez a séma nagyon sok mindenre ráhúzható, most éppen egy másik bejegyzésem (https://plus.google.com/115334992192871078712/posts/3tfZKzNahJK) kapcsán jutott eszembe.
A bejegyzésben szereplő történetnek számomra az a mondanivalója, hogy az ember be van ragadva egy olyan sémába, hogy reggel el kell menni dolgozni, ha lenyomtuk a 8 órát, hazamegyünk, hétvégén, és nyaraláskor pihenünk. És CSAK ezen belül lehet mozogni, jobb munkahelyet találni, több pénzt keresni. A boldogság alapvető forrásának pedig a pénzt tekintjük. Pedig a pénz csak egy út az "ideális élet" eléréséhez. Megkockáztatom, hogy egy trópusi szigeten élő nincstelen sokkal boldogabb életet él, mint sok jómódú bérrabszolga. Pedig semmi nem köt minket ebbe az életformába, bármikor bármerre lehet lépni. Mi is lehetünk nincstelenek egy trópusi szigeten.
Hogy egy mégy drasztikusabb példát említsek, szerintem az összes öngyilkosság ide vezethető vissza. Kilátástalannak tűnik a helyzet, de nem azért, mert nincs megoldás, hanem azért, mert "beragadtunk" egy szűk keretbe. Ha az ember ki tud ebből lépni, az az életét jelentheti. De számtalan más esetet is fel lehetne sorolni, ahol a megoldást az adja, hogy kimozdulunk a probléma kontextusából. Ha valami nem jó úgy ahogy van, vagy nem találunk rá megoldást, mindig érdemes elgondolkodni azon, hogy nem-e csak megint beragadtunk egy sémába ...
#blog
http://artpix.hu/tablo/?id=31&gondolatebreszto-logikai-feladvany
Művészi tablók - Artpix Stúdió
Post imported by Google+Blog for WordPress.