Westworld


Tegnap fejeztük be a Westworld első évadját. Nem rossz, de kicsit felemásak az érzéseim a sorozattal kapcsolatban. Elsőként jöjjenek a jó dolgok. Ami nagyon tetszett, hogy baromi igényes az egész, az intro konkrétan olyan, mint egy megelevenedett festmény. E mellett a történet, és a megvalósítás is kicsit hozzá tudott adni valami újat az amúgy lerágott csont "fellázad az MI az emberek ellen" sablonhoz. Ami viszont nem tetszett, hogy kissé vontatott, és tele van elszalasztott lehetőségekkel. Ez utóbbi különösen fájó az igényesség fényében, hisz sokkal sokkal több is lehetett volna ez a sorozat. Gondolkodtam rajta, hogy a bejegyzés további része előtt kiírjam-e, hogy "SPOILER ALERT", de aztán rájöttem, hogy felesleges, mert az alkotók elspoilerezték a történetet rögtön az első részben, és igazából ez a legnagyobb gondom ezzel a sorozattal. Arról van ugye szó, hogy van egy gigantikus park, ami a vadnyugatot mintázza, és ahová gazdag emberek járhatnak jó pénzért kiszórakozni magukat. A díszlet részei az embereke megtévesztésig hasonlító intelligens androidok, akikkel az ide érkezők azt tehetnek amit csak akarnak, megölhetik, vagy éppen megerőszakolhatják őket. A park egyben szimbólum is, az alkotók a mindenható istenek, az androidok pedig a tehetetlen teremtmények, akiknek minden nap végeztével törlik az agyát, és akik így képtelenek kiszabadulni ebből az örökké ismétlődő, véget nem érő pokolból. Aztán persze az androidok öntudatra ébrednek, és kezdenek szépen felcserélődni a szerepek. A sorozat előrehaladtával egyre jobban kidomborodik, hogy az istenek (az alkotók) mennyire gyarlók, hisz öregszenek, kicsinyes célok hajtják őket, stb. míg az androidok örökké fiatalok maradnak, a gondolataik tiszták és nemesek. Az ember tehát végül inkább az androidokkal, az emberek ellen fellázadó MI-vel azonosul. Legalábbis ez lenne a cél... Csakhogy ezt nagyon nehéz elérni úgy, hogy már az elejétől fogva ott motoszkál az agyunkban, hogy ezek az "emberek" mégiscsak vacak gépek. Fémből meg valami fura szilikonszerű anyagból állnak. Nincsenek valódi érzéseik vagy fájdalmaik, az egész csak átverés. És szerintem itt hagytak ki egy nagy lehetőséget a sorozat készítői.

Ha én írnám a forgatókönyvet, akkor az első évad egy 3 részes minisorozat lenne, hogy ne legyen olyan vontatott, aminek csak a végén derül ki, hogy miről is van szó. Az első két rész amolyan misztikus western lenne. Emberekről szólna, akik közül páran kissé furcsán viselkednek, mások néha meghalnak, a túlvilágra kerülnek, majd minden kezdődik elölről. Az embereket könnyebben megszeretnénk, könnyebben tudnánk azonosulni velük, és a végén jönne a csattanó, hogy ők valójában csak robotok. Szerintem sokkal nagyobbat ütött volna.

#blog  

https://www.youtube.com/watch?v=elkHuRROPfk