Az ember önkéntelenül is modulokban gondolkodik. Vannak kis építőkövek, amik felépítenek egy nagyobb valamit, abból még nagyobb valami épül fel, és így tovább. Ez valójában csodálatos dolog, hisz e nélkül képtelenek lennénk a minket körülvevő világ megértésére. Ugyanakkor egyben korlátoz is minket ennek a hierarchiának a merevsége. A természettudományok területén egyre többször találkozunk ezzel. Megpróbáljuk ráhúzni a dolgokra a mi moduláris sémánkat, aztán rá kell döbbennünk, hogy a természet nem úgy "tervez" ahogyan mi tennénk. A biológiai rendszerek "kuszák", nem olyan mereven hierarchikusak mint a mi rendszereink, ami ha jobban belegondolunk nem is csoda, hisz az evolúció nem "tervez", hanem "próbálkozik". Jó példa erre az, amit a lenti cikkben is fejtegetnek. Eddig úgy gondoltuk, hogy a DNS-ben vannak gének, a gének pedig fehérjéket alkotnak. Minden fehérjének van egy kódja, olyan mint egy számítógépes program, ami leírja hogy kell összerakni a fehérjét. De a természet nem ilyen. Egy-egy génszekvencia a környezetétől függően más-más fehérjéket kódolhat. Nincs meg a szép piramisszerű moduláris felépítés. A folyamatok össze-vissza hatnak egymásra, és ennek eredményeként a DNS más és más módon fordítódik fehérjékké. Engem ez kicsit az önmódosító kódra emlékezetet, ahol a programkód futása közben saját magát módosítja. Egy TED előadásban beszéltek egy kutatásról, ahol az volt a kérdés, hogy az XY (nem emlékszem a nevére) féreg hogyan képes élni pár száz neuronnal. Azt találták, hogy ennek a lénynek az idegrendszere nagyon trükkösen van felépítve. Egy egy neuron adott esetben többféle feladatot is ellát. Több hálózatnak is része egyszerre és ennek az újrahasznosításnak hála tud a féreg mozogni, táplálkozni, szaporodni, stb. Itt is megbomlik a modularitás. Nem úgy épül fel ahogyan a mi processzoraink ahol tranzisztorokból kapukat építünk, kapukból modulokat, modulokból nagyobb modulokat, és végül összeáll a CPU. E helyett a neuronok össze-vissza, keresztül-kasul kapcsolódnak egymáshoz, amiből értelmes működés áll össze. De ugyanilyen kusza rendszerben hatnak egymásra a fehérjék a sejten belül, a sejtek egymás közt, de magasabb szinten is igaz ez a teljes ökoszisztémára. Ezért olyan nehéz megmondani, hogy hosszú távon milyen hatással lesz az ember valamilyen beavatkozása a természetre. De térjünk vissza kicsit az idegrendszerhez. Ha egy kis féreg agya ilyen bonyolult, akkor vajon mennyi esélyünk van rá, hogy megértsük az emberi agyat? Egy ilyen több milliárd csomópontból álló kesze-kusza képződmény megértése lehetetlennek tűnik. Úgy gondolom, hogy nagy szerencsénkre ha mi a szó szoros értelmében nem is érthetjük meg ezeket a folyamatokat, képesek vagyunk építeni valamit, ami megérti helyettünk. A mesterséges intelligencia, azon belül is a mesterséges neurális hálózatok pont ebben jók. Nyakon öntjük őket rengeteg adattal amiből ezek a rendszerek képesek felépíteni egy modellt majd válaszokat adni a kérdéseinkre. Ezek a rendszerek lehetnek majd a jövőben azok, amik képesek "átlátni" a génszekvenciákat és tanácsot adni nekünk az életvitelünkkel kapcsolatban vagy felkészíteni minket a várható betegségeinkre. Ezek a rendszerek lehetnek képesek arra, hogy komplex biológiai vagy gazdasági rendszerek működését átlátva tanácsot adjanak nekünk, és végül ezek lesznek azok, amik segíthetnek megérteni az agy működését, és lehetővé tehetik annak lemásolását, hogy egy tökéletesebb formában élhessünk tovább, mígnem teljesen összeolvadunk velük, és mi magunk leszünk a mesterséges intelligencia.

#blog  

https://ipon.hu/elemzesek/genek_es_feherjek/2853/1