P2P gazdaság


Azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen a mai rendszerben a legtöbbet mindig azok keresik, akik kereskednek a dolgokkal. A legjövedelmezőbb "szakmák" a pénz tologatása és az adminisztratív dolgok, amik tulajdonképpen semmilyen "produktumot" nem termelnek. A legjobb szakmák az ügyvédeké, brókereké, kereskedőké, stb. akik végül is nem termelnek semmit. Ez a rendszer valami furcsán kifordítottnak tűnik.

Vajon mennyivel változna az emberek életszínvonala, ha azok a felesleges kis járulékok eltűnnének a termékekről, amiből ezek az emberek élnek? Ezt globálisan elég nehéz elképzelni, de lokális közösségekben talán megvalósítható lenne egy ilyen modell.

Tehát mondjuk az ételt közvetlenül a szomszédból szereznénk be, nem egy supermarket-ből. Így nem rakódna rá a szállítási költség, a kereskedő haszna, az adók, stb. Egy kiló cseresznyéért cserébe mondjuk levágod a szomszéd füvét. Persze cserekereskedelmet fenntartani elég nehéz, de pl. kis közösségekben be lehetne vezetni valamilyen helyi pénz szerű váltót, amit az emberek kölcsönösen elfogadnak. Ilyen lokális pénzzel, helyben termelt javakkal, és helyben igénybe vehető szolgáltatásokkal talán önfenntartóvá lehetne tenni egy zárt közösséget. Egy falu, vagy egy város már talán elég nagy ahhoz, hogy zártan tudjon ott működni egy ilyen rendszer, legalábbis az alapszükségletek (étel, energia, alapvető ruházkodás, stb.) szintjén. Ezzel pedig elméletileg jobb életszínvonalat kellene biztosítania a közösség tagjainak, hisz a tagok zsebében marad az a pénz, amit a "globális piacon" a kereskedők, brókerek, ügyvédek, stb. tesznek el, vagy ami adóba menne el.   

#blog