Mikor az ember már úgy érzi, hogy érti a DNS (és az élet) működését, kiderül,…

Mikor az ember már úgy érzi, hogy érti a DNS (és az élet) működését, kiderül, hogy az egész valami sokkal sokkal bonyolultabb dolog. Én annak idején azon gondolkodtam el, hogy az ember miért nem egy golyó. 🙂 Ahogy elképzeljük, hogy osztódnak a sejtek, a végén egy nagy gömbnek kellene lennünk. Ezzel szemben vannak végtagjaink, szerveink, stb. Egy biológus haverom mesélte, hogy ez azért van, mert bizonyos gének csak később aktiválódnak, az egész folyamat környezetfüggő. De vannak részek, amik egyszer így, egyszer úgy értelmeződnek, vannak teljesen funkció nélküli szakaszok, stb. Az egész dologban a DNS csak egy tényező. Fontos tényező, mert ez tárolja a kódot, de az, hogy végül mi lesz belőle, bonyolult folyamatok egymásra hatásának eredménye. A DNS alapján fehérjék keletkeznek, de a folyamatra visszahatnak az előzőleg keletkezett fehérjékből összeálló dolgok. Ráadásul a cikk arról beszél, hogy erre még külső hatások is hatnak, amik úgy hathatnak vissza a DNS-re, hogy azt az utódok örökölhetik. Ezek miatt gondolom úgy, hogy pöccre visszafejthetjük az emberi DNS-ben tárolt teljes információt, feltérképezhetünk minden bázispárt, sokkal előrébb nem fogunk jutni, mert ezeket a bonyolult folyamatokat képtelenek leszünk átlátni. Ezekre szerintem csak gépek lehetnek képesek …  

http://ipon.hu/elemzesek/epigenom_%E2%80%93_a_genek_rendezoje/1755/2

#blog  

Epigenom – a gének rendezője
Az epigenetika tudománya az öröklés olyan formáival foglalkozik, amelyek nem köthetők a DNS szekvenciájának megváltozásához, hanem az egyes gének kifejeződésében bekövetkező változásokkal magyarázhatók.