Nemrég épp egy Jóbarátok részt néztünk, mikor eszembe jutott, hogy milyen értékes dolog lenne, ha képesek lennénk szelektíven törölni az ember agyát. Asszonnyal nagy Jóbarátok rajongók voltunk, többször is végignéztük az egész sorozatot, de így, hogy már kívülről tudjuk az egészet, nem túl nagy élvezet. Milyen jó lenne, ha kitörölhetném az egészet az agyamból, és újra az újdonság erejével hatna minden rész. De számtalan ilyen dolog van, és érdekes módon nem is a rossz dolgok jutottak először eszembe, hanem a szép emlékek. Mikor először láttam a tengert, azok az idők mikor hülye kis kamasz voltam, mikor még csak udvarolgattam asszonynak, mikor összeköltöztünk, stb. Szép emlékek ezek, de megélni ezeket még sokkal jobb volt. Kérdés nélkül odaadnék egy emléket azért, hogy újra megélhessem azt.

Ha valaha rájövünk, hogy miképp lehet örökké élni, szerintem az agy szelektív törlése válik majd a legjövedelmezőbb üzletággá. Képzeljük csak el, hogy már kétszáz éve élünk (ez jelenlegi életem 6-7x-ese). Már mindent láttunk, beutaztuk a világot, mindent megértünk, nincs már semmi új. Nincs igazán miért élni. Egy ilyen ember szerintem (legalábbis előbb-utóbb) minden vagyonát odaadná egy kiadós agytörlésért, vagy ha nincs más út, úgy ahogy van, reseteljék az egészet. Ez egyfajta halál, de mégsem az.

Ha tehát majd egyszer megtaláljuk az örök élet titkát, onnan szerintem a természetünkből fakadóan következik, hogy feltaláljuk magunknak a halált, és a reinkarnációt is. Mert halál nélkül nem vagyunk képesek hosszú távon boldogan élni …   

#blog