Egy rövid, de velős vitám Charles Strossal

Charles Stross Accelerando-ja a kedvenc sci-fim. A szingularitás témáját dolgozza fel. Egy rettentő bizarr világot fest elénk, és ami az egészben a legbizarrabb, hogy szépen ráül arra az ívre, amit Ray Kurzweil festett elénk a Szingularitás küszöbén-ben. Szóval Stross agymenése nem is biztos hogy olyan távol áll a valódi jövőtől…

Stross-ról tudni kell, hogy szenvedélyesen gyűlöli a bitcoint, és manapság twitter bejegyzéseinek nagy részét a kriptopénz fikázása tölti ki. A minap épp azt tette szóvá hogy a bitcoin hatalmas energiaéhsége hozzájárul a klímaváltozáshoz (egészen pontosan 'szétcseszi' a klímát). Gondoltam ha már ott vagyok, odatwittelem neki, hogy a PoW tényleg szívás, de vannak alternatív megoldások, így a blokkláncot azért ne húzzuk le a klotyón. A blokklánc jó dolog, és hozzájárulhat például olyan autonóm, intelligens cégek létrejöttéhez, amilyenekről az Accelerandóban is ír. Szoktam így odatwittelgetni 'nagy' embereknek, akik ezekre nyilván nem reagálnak semmit. Többnyire észre sem veszik. Olyan ez, mint mikor az ember visszadumál a TV-nek. Csakhogy most a TV is visszadumált. Stross válaszolt a twittemre, hogy tényleg jó dolognak tartom olyan dolgok létrehozását, amik kiirtják az embereket.

Igazából a válasz meglepett (persze azon túl, hogy eleve az is meglepett, hogy válaszolt), ugyanis semmi ilyesmire nem emlékeztem a könyvből, hogy a mesterséges intelligencia kiírtotta volna az emberiséget. Utólag belegondolva tulajdonképpen lehet így is értelmezni a dolgokat, de fura mód nekem ez eddig a twitter bejegyzésig egyáltalán nem volt egyértelmű. A történet nagyon zanzásítva valami olyasmi, hogy miután lehetségessé vált az emberi tudat feltöltése, az emberek elkezdték magukat fejlesztgetni a mesterséges intelligencia által. Ekkor már léteztek azok az ominózus intelligens cégek, amikkel összeolvadtak a tulajdonosaik, és így létrejött az emberiség egy fejlettebb, szingularitáson túli formája, akiket Stross Elfajzott Utódoknak nevezett a könyvében. Mivel az új létformában való élethez egyedül számítási kapacitásra volt szükség, ezért nanorobotokkal elkezdték bedarálni a naprendszert, és egy hatalmas számítógéppé alakítani minden fellelhető anyagot (egyébként pontosan úgy, ahogy Kurzweil is írt róla). Voltak páran, akik nem csatlakoztak az Elfajzott Utódokhoz. Mivel a naprendszer bedarálása belülről kifelé folyamatos volt, hamar sorra került a Föld és a Mars is, és ez a pár maradék ember a Jupiterig szorult ki. Aztán a Jupiter is sorra került, és végül talán valami másik naprendszerben tudtak megtelepedni az emberek, az Elfajzott Utódok pedig végleg bedarálták a naprendszert, és egy hatalmas számítógéppé alakították azt. Ezt végül is talán így utólag lehet úgy értelmezni, hogy az MI kiirtotta az emberi fajt, a maradékot meg elüldözte. Csakhogy ez a maradék is többnyire feltöltve, szoftverként telette napjait. Szükség esetén replikáltak maguknak anyagi testet, mert nem tartott semmiből (plusz amúgy is állampolgári jog volt egy test), de végső soron ez sokat nem változtat a dolgokon. Szóval ez az egész drámai "kiirtás" az én szememben inkább csak amolyan cicaharc volt két típusú szoftver közt. Végső soron mindkét fél mi voltunk, az emberiség. Az Elfajzott Utódok éppúgy, mint az identitásukat megőrző, de ugyancsak szoftverként létező másik csapat. Nem irtott ki senki senkit, és nem is létezett az a titokzatos, emberiséget megtámadó MI, hisz az is mi voltunk, csak más formában. Ezt a véleményemet meg is osztottam Stross-al, miszerint az emberiséget nem irtotta ki senki, hisz a másik oldal is mi voltunk. Erre már csak annyi választ kaptam, hogy félreértettem a könyvet. Hát, ennyiben maradtunk.

Igazából csak azért szerettem volna leírni mindent, hogy milyen érdekes, ha mások a prekoncepcióink, egészen máshogy értelmezhetjük ugyanazt.

Hát, ennyi volt a kalandom kedvenc sci-fi regényem írójával. Örülök, hogy sikerült pár szót váltanunk, még ha nem is értettünk egyet. Sőt, a véleményünk szöges ellentétben állt egymással… 🙂

#blog