Az élet falun

Huszon pár évig éltem Pesten egy lakótelepen. Ott nőttem fel, igazi törzsgyökeres fővárosi voltam. Aztán egy jó tíz évvel ezelőtt költöztem vidékre az akkori barátnőmhöz, aki mostanra már a feleségem. Emlékszem, hogy azért kicsit óvtak ettől. Minek költözne az ember a FŐVÁROSBÓL (így csupa nagy betűkkel) vidékre?! Végül megléptem a dolgot, és nem bántam meg. Mohácson éltünk jópár évig egy dunai panorámás luxus bérlakásban egy pesti kis garzon árának megfelelő bérleti díjért. Nagyon szerettem itt élni (még mindig nagyon szeretem Mohácsot), de úgy alakult, hogy tovább kellett lépnünk, így gondoltunk egy még ennél is merészebbet, és falura költöztünk. A ház amit vettünk, kb. a felébe került a pesti 75nm-es panellakásunk árának. Ezért az árért vettünk itt egy 120nm-es házat 250nm-es kis kerttel, fullos konyhabútorral, padlófütéssel, légkondival, szuper energiatakarékos gázkazánnal, jól szigetelve, minden. Asszony még kiharcolta, hogy építtessünk egy kandallót, mert az jó meleget csinál, és baromi hangulatos is. Maga a falu egy völgyben van, körben dimbek-dombok, erdők és szántóföldek. Ugyan nem dunai panoráma, de még mindig a festői szépségű táj kategória. Emlékszem, még mikor Pesten éltem, volt egy erős sztereotípiánk a vidékről: Ott egyszerű emberek élnek, mindenki disznót meg csirkéket tart, mindent áthat az istállószag és mindenhol tehénbőgést meg kutyaugatást hallani. Áram még csak-csak van, gáz már csak elvétve, az emberek fával tüzelnek, és a teleházba járnak internetezni, mert az már itt biztosan luxus. A vidékiek órákig ingáznak naponta a munkahelyükre. Persze csak a szerencsések, mert hogy vidéken nem nagyon vannak munkahelyek. Ezért aztán mindenki menekül a FŐVÁROSBA. Kb. így lehetne összefoglalni a képünket a faluról és úgy általában vidékről. No, hát ez egy hatalmas sületlenség. A dolgot érdemes azzal kezdeni, hogy innen Pécs autóval (vagy akár busszal) 20 perc. Annak idején Pesten ha 20 perc alatt beértem munkába, vállon veregettem magam, hogy sikerült csúcsidőt futni. De moziba menni, vagy elmenni a haverokkal sörözni, az is minimum fél, 3/4 óra. Tehát ha utazási idők alapján ítélném meg, jobban városi vagyok itt falusiként, mint annak idején Pesten. Pécsen meg aztán van minden, mozi, szórakozóhelyek, pláza, árkád, meki, stb. ja, meg egy egyetem is. Ha most hirtelen mondanom kellene valamit, ami Pesten van, Pécsen meg nincs, vakarnám a fejem. Szerencsére én otthonról dolgozom, de az sem lenne nagy gond, ha naponta be kellene járni. Néha szembejönnek itt-ott pécsi fejlesztői álláshirdetések, szóval valószínűleg melót is találnék ha kéne. De beszéljünk magáról a faluról. Se disznószag, se tehén bőgés se semmi. Biztos van ahol még tartanak állatokat, de már nem olyan nagy divat. Beszélgettem múltkor valakivel, és mondta hogy már nem nagyon éri meg, ami valójában sajnálatos, mert kevés étel vetekszik egy jó disznótorossal. Szóval állat szag nincs, van viszont nagyon finom friss levegő, amit különösen akkor értékel az ember, mikor hallja a hírekben, hogy Pesten fulladoznak a szmogtól. Áram, víz, gáz nyilván van, a falu legeldugottabb részei is full közművesek. E mellet van 30Mbit-es netkapcsolatom (meg 120 csatornás IPTV), de a mobilnet lefedettség is teljesen jó. Az emberek barátságosak, mosolygósak, az ovi is családias hangulatú (már-már olyan Waldorfos), és valószínűleg az iskola is hasonló, ami mellesleg az erdő szélén épült (múltkor épp mókusokat láttam ugrálni a fákon). A gyerek is élvezi, mi meg egyenesen fürdőzünk az ittlétben. Az jut mindig eszembe, hogy mi annak idején ilyen helyekre mentünk nyaralni Pestről drága pénzéért, most meg itt élünk. Emlékszem, mi ott a FŐVÁROSBAN kicsit sajnáltuk azokat, akik falunk "kényszerülnek" élni, pedig pont fordítva kéne…

#blog