Az jutott eszembe még, amit nemrég a kvantummechanikáról írtam (http://lf.estontorise.hu/archives/612), hogy talán felesleges keresni a megfelelő értelmezést a kvantummechanika matematikája mögé, mert talán nincs is ilyen. Egyszerűen az agyunk, a gondolkodásunk nem olyan, hogy ezt képes legyen elképzelni. Talán Jill Bolte Taylor akkor, abban a tudatállapotban képes lett volna elképzelni az egyszerre két résen áthaladó elektront, sőt, talán akkor és ott ez neki a világ legtermészetesebb dolga lenne. És akkor még mindig kérdés, hogy amit a kvantummechanikával megkapartunk, az az általunk "felfoghatatlan" valóság mekkora része? Milyen része lehet még az objektív valóságnak, amit az agyunk korlátossága miatt nem vagyunk képesek felfogni? És akkor még mindig ott a lehetőség, hogy mindannyian csak tartályokba zárt agyak vagyunk, akik boldogan élik az életüket egy fiktív valóságban, miközben az objektív valóság valami teljesen más.
http://www.ted.com/talks/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight
My stroke of insight
Jill Bolte Taylor got a research opportunity few brain scientists would wish for: She had a massive stroke, and watched as her brain functions — motion, speech, self-awareness — shut down one by one. An astonishing story.
This post has been reshared 1 times on Google+
View this post on Google+