Önjáró drónok, mint a közlekedés jövője

Az önjáró autók esetén a legnagyobb nehézség, hogy rengeteg váratlan akadály merülhet fel, amit a rendszernek kezelnie kell. Egy autót két vonal közt tartani az autópályán és egyenletes sebességgel hajtani előre nem nagy programozói kihívás. De reagálni az autó elé kihajtó biciklisre, a másik autóban ülő, szabálytalankodó vezetőre, felismerni a kiszaladó állatokat, gyermekeket, és az utánuk rohanó szülőket, ezek azok a kihívások, amikkel az önvezető járműveknek szembe kell néznie. Van azonban egy megoldás, ami szinte az összes felsorolt problémát egy csapásra megoldaná, mégpedig az, ha a járművek nem a földön közlekednének. Pár tíz méternyire a levegőben már nincs szinte semmilyen zavaró körülmény (esetleg pár madár, amit kerülgetni kell). Itt nincsenek utak, nincsenek az útra beugráló gyalogosok, és ha erre a szintre csak minősített önjáró drónokat engednénk, akkor nincsenek szabálytalankodó vezetők sem. A drónok virtuális úthálózatokon mozoghatnának, ahol a forgalmat virtuális táblák és jelzőlámpák irányítanák, így tehát a rendszernek ezek felismerésével sem kellene foglalkoznia. Az egész rendszer összehangoltan működne, minden zavaró körülmény nélkül. Ezen kívül a levegőben nincsenek korlátok. Bármely két pont közötti távolság légvonalhoz közeli útvonalon megtehető, és ha kell, akár 10-20 forgalmi sáv is "építhető" egymás fölé a forgalomtól függően, hogy soha ne legyen dugó. Akár az egész virtuális úthálózat a konkrét igényeknek megfelelően alakítható, és az sem elhanyagolható szempont, hogy így nem kellene többé utakat építenünk, ami rengeteg pénz megtakarítását jelentené. Számtalan előnye lenne tehát egy ilyen rendszernek. Talán a nem is olyan távoli jövőben létrejöhet a manapság divatosnak mondható drón technológia és az önvezető autók házasságából egy ilyen újfajta közlekedési mód.   

#blog