Digitális emlékezet

Valahol elhagytam egy dossziémat, és képtelen vagyok felidézni, hogy hol. Bárhogy erőlködök, nincs emlékem róla. Gondolom épp "robot üzemmódban" voltam. 🙂 Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne ilyenkor egy Google Glass, aminek a kamerája folyamatosan mindent rögzít. Csak vissza kellene tekernem ilyenkor, és már meg is lenne, hogy hol hagytam el azt a fránya dossziét. Kicsit futurisztikusnak hangzik, de igazából a technológia megvan hozzá. Ha megelégszem egy 320×240-es folyamatos videóval, akkor egy napom kb. 6G-ban elférne. Egy 16G-s microSD pedig ugye már teljesen hétköznapi dolog. Ilyen 6G-s videóval számolva kb. 70-80 terrában elférne az eddigi életem, amit mondjuk naponta szinkronizálva tárolhatnék a cloud-ban. Persze ebből nagyon sok minden nem kell. Akár naponta ki lehetne válogatni azokat a részeket, amiket érdemes eltárolni, így szerintem egy ilyen digitális fotóalbumnak pár terra elég lenne. És itt már nyugodtan számolhatunk jobb felbontású videókkal is. Tehát a technológia már adott, csak még nem elég olcsó. De ez csak idő kérdése, és annyira adja magát a dolog, hogy szerintem jó eséllyel el is fog terjedni.

Nemrég eszembe jutott egy még érdekesebb alkalmazás. A Google Project Tango-jával ötvözve akár 3D információkat is rögzíthetnénk a videó mellett a térbeli viszonyokról. Így később virtuális sisak segítségével akár "újra is élhetnénk" azt. Újra körbenézhetnénk a naplementés tengerparton, vagy épp a levegőből, siklóernyőzés közben. A hiányzó részleteket mesterséges intelligencia algoritmusok egészíthetnék ki a meglévő információk alapján fotorealisztikus részletekkel. Nem lenne minden igazi, de az igazi hatását keltené. Igazából ennek a technológiának is nagy része már jelenleg is elérhető, vagy kísérleti stádiumban tart.

Nem kell hozzá sok idő, és szerintem ez mind a hétköznapjaink része lehet. Olyan, mint most a TV. Addig is túrhatom fel a lakást, és járhatom a várost, hogy hol hagytam el azt a fránya dossziét … : 

#blog